1. A Lélek hangja

A hajó lágyan ringatózott alattam, elmerengtem, ahogy néztem a tengert és az éppen arra úszkáló halakat a kristálytiszta vízben. A nap korongja is lemenőben volt éppen, csodálatos fényekkel ragyogott és vörösre színezte a horizontot, ahogy bukott lefelé az égbolton és úgy tűnt, hogy lassan összeolvad a hatalmas víztömeggel. A tenger látványa mindig is örömmel töltött el, de az az este valóban különleges ajándékokat hozott számomra. Még soha sem töltöttem hajón az éjszakát a nyílt tengeren, kíváncsian vártam hát. Messze minden szárazföldi parttól, egy korallzátonyhoz közel horgonyoztunk le. Napközben itt lehet a delfinekkel találkozni és együttúszni, mivel idejárnak táplálkozni a zátonyokhoz, és közben ki-kijönnek játszani, ha arra méltó embereket észlelnek a közelben. Valahogy azért mindig a mi hajónkhoz jönnek oda és a csoportommal játszanak. Évek óta hozom ide az embereket, és újra és újra új élményekkel gazdagodom. Annyira boldog pillanat számomra is, amikor a csoportom először pillantja meg a Vörös-tenger szabadon élő delfinjeit. Szinte mindig elöntik az embereket az örömkönnyek, mert elkezdenek emlékezni valamire, amit már régen elfelejtettek. Igen, a delfinek azért vannak itt, hogy emlékeztessen minket arra, hogy lehet békében, szeretetben, örömben és együttműködésben is élni. Az erre való képességünket szeretnék ők újra felébreszteni bennünk és azt, hogy újra behívjuk a lelkünket az életünkbe.

De térjünk vissza arra az éjszakára. Ott ültem a hajó orrában megbabonázva a látványtól, ahogy lassan besötétedett és feltűntek a csillagok az égen. A tiszta égbolton csillagok milliói jelentek meg, és egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Ilyenkor hatalmas hálát érzek a szívemben, amit már szavakkal kifejezni nem is lehet. Most azonban elragadtak a gondolatok, hogy hogyan is jutottam én ide és mennyire szerencsés vagyok, hogy most is itt lehetek.
Abban a pillanatban sípoló, kattogó hangot és kisebb csobbanásokat hallottam meg. Pár percbe beletelt, míg rájöttem, hogy egy delfin úszott oda hozzám. Néztem és alig hittem a szememnek, rám nézett azokkal a hatalmas értelmes szemeivel és elkezdett beszélni hozzám. Körülnéztem hirtelen, hogy van-e még ott valaki rajtam kívül, de nem láttam senkit, mindenki bent volt az étteremben és jóízűeket nevettek és beszélgettek.

Al'Mara vagyok, hát nem ismersz meg? – szólalt meg a delfin. Álmodban már sokszor találkoztunk és meditációkban is. Ott lakom benned, a szívedben már egy jó ideje.
Nem tudtam, hogy képzelődöm vagy valójában egy delfinnel beszélgetek. De úgy döntöttem bármi is legyen, hagyom magam és fejest ugrok ebbe a varázslatos pillanatba. A delfin pedig elkezdett mesélni… 

2. A kezdet

Egyszer egy különös dolog történt. Egy távoli csillag egyik csodálatos fényszülötte úgy döntött, hogy itt az idő s alászáll a háromdimenziós világba, hogy elhozza a delfinek szeretetéről szóló üzeneteit és tanításait a Földön élő embereknek. Felvállalta azt, hogy egy darabig elfeledkezve eredetéről egy emberi testben születik újjá.
Gondosan megtervezte hát útját, tapasztalásainak lehetőségeit, kikkel fog találkozni és mikor ébred fel benne az emlékezés szikrája. Lolly, így hívták őt, a delfinlányt. Mikor elkészült a tervezéssel és elrendezett mindent, készen állt az indulásra, a fizikai létbe való alámerülésre. Hátrahagyva mindenkit és mindent azon a Kék Bolygón, ahol ő fényszülöttként létezett, ahol ő maga a szeretetből született, a szeretetben élt, ahol ő maga volt a szeretet. Alászállt tehát, hogy hozza a szeretet hírét és megtaláljon valakit, akit még az idők kezdetén veszített el, lelke másik felét.
Hosszú és küzdelmes életek sorozata indult el. Lolly mindent elfelejtett eredetéről, mikor belépett a földi síkra, de a szikra a szívében ott lakozott, ami arra várt, hogy egyszer újraélessze.
Átment rengeteg tapasztaláson, volt amikor állt a fény és állt az árnyék oldalán is. Keresett, kutatott, újjászületett, majd újra meghalt. Volt boldog és boldogtalan, gazdag és szegény, könyörületes és könyörtelen, áldozat és elkövető, tanítvány és tanító. Volt része sok fájdalomban és volt része sok örömben is. Azonban sehogyan sem találta, amit keresett, de egy valami mindegyik életében ugyanaz volt, a mély fájdalom, ami legbelülről, nagyon mélyről jött és amiről sokáig nem tudta, mi ez. Megjárta saját poklait, találkozott saját démonjaival és egyszer csak több ezer év után, mikor újra megtestesülést választotta, érezte, hogy most fog eljönni végre a pillanat, amikor felébredhet benne a szikra, melyre nagyon régóta várt. Tudta, hogy ez sem lesz könnyű, de most kitart a végsőkig... 

3. A Leérkezés

Leérkezett hát egy olyan családba, ahol már nagyon várták őt. Gyermekkora viszonylag könnyen és boldogan telt el, mindent megkapott, amire csak szüksége volt. Mindig is azt érezte, hogy ő valamiért más, mint a többi kislány. De hát melyik kislány nem érzi ezt? 

Álmában sokszor úszott együtt delfinekkel és bálnákkal, és amikor felébredt, a szíve tele volt szeretettel. De ezek az idő múlásával feledésbe merültek.

A strandon a medencében örökké delfinúszást gyakorolt a víz alján és mindenkit erre akart tanítani, de sajnos a többi embert ez nem érdekelte. Lolly pedig nem értette. A nagy úszkálások közepette egyszer megtörtént, hogy túl mélyre úszott le a medence aljára és végighorzsolta az orrát és a homlokát. Ez volt az utolsó alkalom, amikor delfinúszást gyakorolt. A nyári szünet végén, első nap az iskolában nagyon kínos perceket szerzett magának az évnyitón ezzel a hatalmas sebbel az orrán. Megfogadta, hogy többet nem úszik delfinmódra. Így lassan ahogy nőtt, el is felejtette a delfinúszás adta örömöt és boldogságot.
13 évesen látott élőben palackorrú és kardszárnyú delfint . A kardszárnyú delfint hívják orcának is, de gyilkos bálnának is. Sohasem értette, hogy akkor most delfin vagy bálna. Később megtudta, hogy tulajdonképpen minden delfin a bálnák kisebb fajtája. Kanadában, egy hatalmas delfináriumban történt meg ebben az életében az első kapcsolódása a delfinekkel, egy delfin és orca show keretében. Persze akkor nem volt ennek tudatában, de valahogy már ott mély nyomot hagytak benne ezek a gyönyörű és fenséges lények. Belefészkelték magukat a gondolataiba és akkor fogalma sem volt miért…. a szikra elkezdett feléledni, a hívás elhangzott és a Lelke válaszolt rá.
Számára a delfinek olyanok voltak, mint az angyalok, akik vigyáznak az emberekre. Rá a delfinek vigyáztak. Ez már akkor megmutatkozott, amikor azon a nyáron Kanadából hazafelé repült a szüleivel, és az óceán felett kiderült, hogy bomba van a repülőgépen. A család csak azt vette észre, hogy mindenki pánikolt, de mivel akkor még sem ő, sem a szülei nem beszéltek angolul, nem értették, hogy mi történik. Egyszer csak egy magyar házaspár előkerült, akik értették, hogy mi zajlik, elmondták nekik is. Bemondták, hogy valakik megfenyegették a gépet, hogy nem fog oda érni a végállomására, mert felrobban. Így a gép le fog szállni Új-Fullandon, - mivel az volt a legközelebbi szárazföld-, és akkor kinyitják az ajtókat és mindenki szaladjon el a géptől 100 méterre.
Furcsa volt, megértették, hogy mit mondtak, de nem voltak idegesek, valami érthetetlen nyugalom lakozott bennük, hogy nem eshet bántódásunk. Leszállt a gép és ők rohantak, fogták egymás kezét. Ez egy júliusi napon történt, de ott északon esett a havas eső. Összeszedték az embereket buszokkal és bevitték egy katonai repülőtéri váróba, ahol kaptak enni-inni, adtak takarókat. Legalább tíz órahosszát vesztegeltek ott. Másnap ugyanazzal a géppel indultak tovább, és sohasem tudták meg, hogy valóban volt-e bomba a gépen. De az biztos, hogy odafentről vigyáztak rájuk.

Lolly észre sem vette, hogy utána az évek során, valahogyan mindig egy-egy delfin szimbólum került hozzá. Kapta őket kép, hűtő mágnes, kristály, nyakláncmedál formájában. Ők attól az első találkozástól kezdve vigyáztak rá, habár tudatosan ő akkor még nem érzékelte őket...   

4. Ne add fel!

Lolly 33 éves lett, belépett a Krisztusi korba. Az élete teljesen a feje tetejére állt abban az időben. Szinte elvesztett mindent, amije volt. A vállalkozását, az irodáját, az autóját, és az akkori párját. A magasabb erők arra kényszerítették, hogy teljesen új életet kezdjen. De fogalma sem volt hogyan.

Mihez kezdjek most? Tette fel magának a kérdést. Újra fel kell építeni mindent 33 évesen. Elment különböző spirituális tanfolyamokra, képzésekre.., majd az egyik ilyen tanfolyam alkalmával kapott egy üzenetet, hogy neki gyógyítással kellene foglalkoznia.
Tulajdonképpen a pszichológia mindig érdekelte, és 16 éves korában már regressziókat végzett az osztálytársain, valami belső tudás alapján. Sokszor eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne pszichológusként praktizálni majd ha felnő. De tényleges lépést sosem tett, hogy valóban gyógyító váljék belőle.
A lecke fel volt adva. Ekkor talált rá egy újsághirdetésre, melyben egy olyan tanfolyamot reklámoztak, aminek a címében benne voltak a pillangók és a tenger, ami végül lefektette az alapját az élete új szakaszának. A Delfinek akkor sem hagyták el, és amikor elérkezettnek látták újra az időt, akkor egy meditáció során bejelentkeztek.  

Egy palackorrú delfin jelent meg, akit úgy hívtak Jojo. Közölte, hogy mostantól ő lesz az egyik spirituális vezetője. Lolly kissé meglepődött, amikor ezeket felidézte a meditáció után, és nem is tudott vele mit kezdeni. De persze a kíváncsisága nem hagyta nyugodni és interneten beütötte a keresőbe a Jojo nevet. Kiderült, hogy valóban létezik egy ilyen nevű delfin, aki a karibi térségben él, és egy férfi a legjobb barátja. Nagyon megörült, amikor még fotókat is talált róluk. Szóval Jojo lett az első delfin spirituális vezetője.  

De mivel a delfinek nagyon találékony és vicces lények, és még közelebb akartak kerülni Lollyhoz, ki kellett találniuk valamit, hogy hogyan is kapcsolják hozzá a delfinenergiákat fizikálisan is a lányhoz. Tenger nincsen Lolly közelében, ahol úszhatna velük, így hát egy elég sajátságos megoldáshoz folyamodtak.

Lolly egyik reggel arra ébredt, hogy szüksége van egy kis társaságra, egy kiscica formájában. Elkezdett hát kutakodni a cicamentő szervezetek honlapjain, hogy megtalálja azt a cicát, akit örökbe fogadhatna. Hosszas keresgélés után rá is lelt egy pár hónapos cicára, akit kidobtak a gazdái születése után. Mikor meglátta ezt a kis lényt és elolvasta az ajánlást a fotója mellett, egyszerűen csak a szíve elkezdett őrülten kalimpálni és szeméből könnyek csordultak végig az arcán. Ő az. Akkor már tudta, hogy ő lesz az a cica, akit elhoz.  

De Lolly akkor még nem tudta, hogy micsoda kis csodás lényt hoz el, mivel a delfinek sem tétlenkedtek eközben. Addigra ugyanis, mire Lolly magához vette őt, a cicában már delfinlélek lakozott. Így tudták Lolly közvetlen közelébe küldeni, hogy összekapcsolja a lányt a delfinekkel még jobban.
Így ez a hófehér kiscica vállalta be a közvetítői szerepet. Persze ebből Lolly mit sem sejtett akkor. Mikor beteljesítette a delfinlélek a küldetését, akkor távozott és visszaengedte a cicalelket a helyére. 

Ez persze ismét nem volt olyan egyszerű feladat, de végül sikerült. Egy napon a cica nagyon beteg lett, Lolly éjjel-nappal ápolta - ki tudja miért delfinhangokkal is gyógyította - és mikor már élet-halál között lebegett, akkor megtörtént újra a lélekcsere. Az orvosok már rég lemondtak róla, de Lolly nem adta fel, karjában hordozta napokon keresztül a kis pici lényt, gyógyította és imádkozott érte. De mikor lezajlott a lélekcsere, akkor hihetetlen módon egyszer csak jobban lett és meggyógyult. Lolly most már még erősebben érezte a delfinek jelenlétét, bár fogalma sem volt róla, hogy ebben a kiscica mekkora szerepet vállalt fel. Aztán teltek-múltak a hónapok. Következett kemény 3 év, amikor csak a saját maga gyógyításával foglalkozott, és rengeteget tanult, tapasztalt. Amik között volt nagyon nagy mélység és lebegés is. Nehéz időszak volt. 2009. november 21-én döbbent rá létezésének egy nagyon fontos részére. Döbbenetes volt erre ráébredni. Ez év májusában kezdődött el az események olyan mérvű felgyorsulása az életében, hogy követni is nehéz volt. És azon a napon végül minden megváltozott.

 
7 hónapja folyik ennek a nagyon erős előkészítése. Először csak csepegtetve hullottak rá előző életei emlékei. Majd egyre több és sötétebb dolgok bukkantak elő. Ő, aki azt gondolta magáról, hogy mindig csak a jót és a fényt szolgálta, most sorra derültek ki a sötétebbnél sötétebb múlt életek jelenetei. Rá kellett jönnie, hogy nagyon nagyon mélyre süllyedt már előző életei során és most onnan kell kivakarnia magát. Jött egy hang és azt suttogta a fülébe: "Aki nagyon mélyre süllyed, csak az tud nagyon magasra emelkedni". Hát ennek a súlyát, csak azon a napon értette meg.

 
Tudta, hogy most már nem adhatja fel. Bár sokszor előjött ez a gondolat. Feladja és belesüllyed inkább a tömegtudatba újra. De aztán mindig rájött, hogy nem ez a megoldás, mert ez csak további köveket görgetne a lelke tapasztalásai útjába. És ezeket már nem akarta többé. Kérte, könyörgött a lelkéhez, hogy mutassa meg azt az utat, ahol végre kiteljesítheti magát, és tudta, hogy meg is fogja kapni a választ, mert már nem adja fel. Kitart a végsőkig. 2009. november 22-ét vette tehát újjászületése első napjának. Attól a naptól kezdve a valódi szabadságot, a függetlenséget, az egyediséget és a boldogságot választotta. Nincs visszaút. Bármi is jön, most már csak a szíve útját követi. Most, hogy így megérteni vélte létezésének részleteit, hatalmas hálát és kegyelmet érzett, hogy eddig eljutott. Pedig akkor még nem is tudta, hogy ez csak a kezdet..... egy újabb kör kezdete.
Ezek szerint mindig van esélyed a javításra –gondolta. A lehetőség mindig ott van, kérdés, hogy észreveszed-e és képes vagy-e élni vele.
Ő most ezt választotta. Új életet kezd, más minőségben. Fel kell vállalnia önmagát, a gyógyítói mivoltját. Új irányt kell, hogy találjon és végre bekapcsolódjon az élet és a bőség áramlásába. És elkezdjen végre örömben ÉLNI...

6. Tanuljunk a delfinektől

Al'Mara megint eltűnt egy kis időre, aztán újra felbukkant és azzal folytatta, hogy tulajdonképpen mit is képviselnek a delfinek. 

A Föld több mint 70 %-át víz borítja -belekezdett újra a tanításba. Az emberi test is több, mint 70%-a vízből áll. Nem fura ez? Nem lehetséges szerinted, hogy az embereknek valami közük van a vízhez? Nem lehetséges, hogy az emberiség nagy kérdéseire a válaszok az óceánok mélységében találhatók?

A delfinek és bálnák a tengerek őrzői. Már legalább 30-50 millió éve élünk itt. Ugye milyen rengeteg időt töltöttünk már ezen a helyen, anélkül, hogy leromboltuk vagy elpusztítottuk volna?

Az a terület, ahol mi élünk sokkal nagyobb, mint a tiétek, ahol emberek élnek és sokkal régebb óta is vagyunk itt. Talán az embereknek lenne mit tanulni tőlünk, hogy hogyan lehet harmóniában élni egymással és a környezetünkkel.
A mi életünk folyékony. A mozdulataink kecsesek és méltóságteljesek. És mindig mosoly ül az arcunkon! 

Hatalmas agyi kapacitással rendelkezünk. Ezt már a tudósaitok is bebizonyították, hogy a mi agyunk nagyobb és sokkal nagyobb részét is használjuk, mint ti emberek. Tanulmányok is kimutatták már, hogy azok az emberek, akik velünk együtt úsztak, az agyhullámaikban pozitív emelkedések történtek meg, mintha csak meditáltak volna. Ez az emelkedés által az emberek is sokkal nyugodtabbak tudnak maradni még a stresszhelyzetekben is. Ugyanazokat a pozitív hatásokat érhetitek el velünk, mint ha valaki minden nap meditálna, csökken a vérnyomás, egészségesebb lesz, jobban alszik.

Néhány ember arról számolt be, hogy miután velünk úszott, úgy érezte, hogy megváltozott az élete és "felébredt benne valami" (felébredt az agya"). Igen, ez az az állapot, amiben mind a négy agyhulllám szinte egyszerre képes működni (alpha, beta, theta, és delta).

A beta állapot megengedni, hogy logikusan tudj gondolkodni, figyelő, aktív állapot. Az alpha állapotban el tudsz lazulni és pihenni, és stresszmentesnek érezheted magad. A theta állapot hozzájuttat a gyógyuláshoz. A theta állapot pedig megadja a lehetőségét annak is, hogy hozzáférhetsz az Isteni részedhez is. Ez azt jelenti, hogy ha mindegyik egyszerre működik, akkor élnek, miközben belélegzik az Istenit, és meditálnak egyidőben.

A világ egy csodálatos hely lehetne, ha az emberiség elengedné a korlátait és magába engedné a delfinek pozitív minőségeit és a szeretetüket. Ránk delfinekre szokták azt mondani, hogy élő "Istenségek" vagyunk, azaz folyamatosan kapcsolatban állunk a magasabb birodalmakkal. A Tenger Angyalainak is hívnak minket. A delfin eredetileg Krisztust szimbolizálta. De aztán később változtatták meg a jelentését és a szimbólumot hallá.  

Mi delfinek nagyon jól működtetjük a játékos, gyermeki részünket is. Mindenki, aki velünk úszik megtapasztalhatja a szeretet és öröm hullámait. Még azok is, akik egyébként félnek a vízben, hirtelen megnyugszanak, amikor megérzik a jelenlétünket. Sokan még arról is beszámoltak, hogy fizikailag is gyógyultabbnak érezték magukat a delfinekkel való úszás után.

Arra kérlek, hogy próbáld ki és Te is játssz az Öröm Frekvenciájával a saját életedben.

Amikor reggel felébredsz, mondd: "Kérem, hogy aktivizálódjon az Öröm Frekvenciájának mezeje". Aztán még pihenj egy picit és engedd meg, hogy az Öröm feltöltse az energia-meződet. Érezheted is rögtön, ahogy az energia megváltozik és emelkedik körülötted, a sejtjeid pedig elkezdenek élettel telibben vibrálni. Lehet, hogy azt veszed észre, hogy elkezdesz mosolyogni… csak úgy.
Kérd meg ezt a mezőt, hogy maradjon jelen egész nap az energia-meződben. Aktiváld az Öröm Frekvenciáját a munkahelyeden is, családi és egyéb összejöveteleken.
Kérd meg a delfineket, hogy helyezzenek egy Öröm Buborékot a hely köré, ahol a találkozó lesz.
Legyél kreatív és figyelj oda az életedre! Ne feledd, hogy mondj köszönetet a delfineknek, ha valami "jó dolog történt veled"!

Fontos, hogy elmondd az embereknek, hogy mi a gyönyörű világgal és a lelketekkel való kapcsolatra szeretnénk benneteket emlékeztetni. Ha most itt vagytok a földön, akkor tanuljátok meg a földi sajátságokat megélni. ÉLNI, SZERETNI, ÁRAMOLNI…

Nézzetek meg minket, hogy csapatokban élünk és együtt tapasztaljuk az örömöt, a játékot, a szerelmet, az érintést, az együttműködést, az egymásra figyelést. Nektek is ezt kellene tennetek. Fontos, hogy az égi energiákkal is kapcsolatban álljatok, de most az a dolgotok, hogy az emberi kapcsolatokat rendezzétek.

Kérdezd meg a barátodtól, párodtól, szüleidtől, gyermekeidtől, hogy hogy van, hogy érzi magát, vagy csak hallgasd meg őt, és ne mondj semmit. Ne minden áron az érzékek feletti dolgokra fókuszálj, hanem a földön élő, a környezetedben élő emberekre is.

Figyelj önmagadra! Figyelj rájuk! Az emberek többsége szeretethiányban szenved. Ha mindenki figyelne saját magára és a másikra is, akkor nem lenne ekkora elkeseredettség és szenvedés a földön. EZT KELL MEGTANULNOTOK! Az emberre figyelni!

Ha elkezditek saját magatokat és egymást tisztelni, akkor el fogjátok kezdeni tisztelni a környezetet is, amiben éltek és nem fogjátok pusztítani többé.

Köszönöm Al'Mara, nagyon nagy leckét adtál most. Egy ideje én is mindig arra törekedtem, hogy lássam és érezzem a láthatatlant, pedig azt sem látjuk még, ami előttünk van. Saját magunkat és a másik embert. Azt hiszem, hogy most egy nagy igazságot értettem meg.

7. Az első delfinekkel úszás élmény

Kis kitérő után Al'Mara folytatta tovább Lolly történetét.

A repülőtéren várta egy autó, az egyiptomi vendéglátóval, és még onnan kb. 3 és fél óra autóút volt a szállásig. Mivel éjszaka volt, sokat látni nem lehetett, de éppen napfelkeltére értek oda a faluba, amely csodálatos látvány kárpótolta az éjjeli utazásért. A szíve repkedett és tényleg azt érezte, újra itthon van. 

Első nap az ismerkedésről szólt, és második nap érkezett el az idő, hogy elinduljanak a delfinekhez. Megint autóval utazás a kikötőig. Onnan még egy óra hajóút a zátonyig, ahol lehet a vadon élő delfinekkel találkozni a nyílt vízen. A hajón más turista csoportok is voltak, így nagy volt a kavalkád és nyüzsgés. A zátony előtt lehorgonyzott a hajó és elmagyarázták a szabályokat, amiket szigorúan be kellett tartani. Kis motoros gumicsónakokkal mentek ki a fehér bójákkal jelzett területig. Ott ki kell szállni a csónakból és csak úszva lehet továbbhaladni a vörös bójákig. A hajóról figyelték a helyi vezetők, hogy mikor közelednek a delfinek. Akkor hirtelen elkezdték ordibálni, hogy Dolphins! Dolphins! Ez volt az a pillanat, amikor megzavarodott mindenki, és mint az őrültek rohantak a felszerelésükért és ugráltak be a csónakokba.

Lolly kicsit stresszesnek találta ezt a módszert, de mit volt mit tenni, sodródott a többiekkel. Iziben be kellett öltözni; búvárruha, maszk, uszony és mentőmellény és máris a csónakban találta magát sebesen száguldozva a delfinek felé.
Ekkor felállt a csónakban és gondolatban üzente a delfineknek, hogy "Megjöttem! Itt vagyok!" Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta magában, meg is jelentek a delfinek csapatostul.

Alig hitt a szemének.... De nem egy vagy kettő, hanem legalább 40-50 delfin termett ott hirtelen. Ugrás, csobbanás a vízbe és máris a delfinek között találta magát. Itt megállt az idő. Sírás és nevetés egyszerre tört fel benne. Úgy tudott beszélni a delfinekhez, mintha a gyermekei és testvérei lennének és régóta nem találkoztak volna. Ezt az örömöt, amit érzett elmondani nem lehet, csak átélni. Akkor ott abban a pillanatban, mintha ő is újra delfinné vált volna úgy úszott a köréje gyűlt delfincsapattal. Minden sejtje vibrált, mintha áramütés érte volna, amikor a delfinek hangját is meghallotta. Körbe vették őt és átadták a legnagyobb ajándékot, amit valaha is ember kaphat. A Lélek Boldogságának érzését és a hazatérés örömét! A Lelke végre ráismert eredetére.

8. Csillagok

Már éjfél is lehetett, és én még mindig ott ültem a hajó orrában. Teljes csend lett, mindenki álomba szenderült már. Csak a tenger hullámait hallottam, ahogy a hajó oldalának csapódtak.
Belevesztem a csillagok látványába, ahogy hanyatt feküdtem és kinyújtóztam egy kicsit. Egyszer az egyik tanítóm azt mondta nekem, hogy ha bármikor csak magányosnak érzem magamat, akkor tekintsek fel a csillagos égre és tudni fogom, hogy nem vagyok egyedül. Ezt azóta már nagyon sokszor meg is tettem és tényleg mindig új erőt adott és megnyugtatott. 

Tulajdonképpen mi emberek is olyanok vagyunk, mint a csillagok. Mindannyian egy-egy fényes csillag lehetünk egy másik ember számára. Mivel mindenki hatással van mindenre és mindenkire, így valakinek éppen Te mutatsz utat a ragyogásoddal, ő pedig majd megint valakinek, és így tovább. Mindenkinek megvan a helye az egészben, és mindenkinek megvan a maga feladata.

Te is lehetsz egy fényes csillag valaki életében, akinek Te világítod meg az útját, Te fogsz neki erőt és biztatást adni. Szerintem mindenkinek volt már ilyen élménye az életében, hogy lehet, hogy csak egyetlen szóval, egy öleléssel, vagy csak a szimpla jelenlétével segített valakinek. Gondolkodj csak el rajta.... és legyél hálás érte.

Aztán eszembe jutottak Al'mara szavai, amiket az imént mondott a delfinekről, hogy miként élnek ők csapatokban összhangban egymással és milyen jól működtetik a belső játékos gyermeki részüket.

Ha figyelünk önmagunkra és figyelünk a másik emberre is, akkor tényleg egy jobb világot teremthetnénk.

Aztán tovább fűztem a gondolatláncot és eszembe jutott egy idézet, melyet Richard Bach egyik könyvében olvastam, de azt hiszem ez most is nagyon időszerű.

"Ha a gyermek,
aki egykor voltunk,
ma megkérdezne,
mi volt életünk legfontosabb tanulsága
- mit mondanánk el neki,
és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?"